Nem kéne packázni az elmével...

Az USA-ban a '70-es évektől egészen az '90-es évekig küldött levélbombákat egy terrorista, név szerint Theodore Kaczynski. Azon bűnözők közé tartozik, akik elcseszett mód hírhedté váltak: sajnos elég hatékony és rémisztő tettei voltak, tetű sokáig tartott leleplezni, de végül elfogták, tehát ismerjük a sztoriját, ergo sorozatot is lehet csinálni belőle. (Erről most épp a Discovery Channel!!) Amúgy is egyre-másra gyártják a jobbnál jobb krimiket mostanában (True Detective, What/If, Mindhunter, The Sinner, stb.) hát érdeklődve vetettem bele magam ebbe is. (Jó, a The Platform is ígéretesnek tűnik, de az már nekem túl horrorisztikus, pedig az egy akkora társadalomkritikának tűnik, hogy kár érte. xD )

Egy rendkívüli aggyal megáldott bűnöző elfogásához hasonlóan rendkívüli agyú bűnüldőző(k) is kell(enek). A sorozat már az elején a lelki megnyugvással indít, de nem lő le nagy poént (pláne odaát): Tedet elfogták, lecsukták - viszont képtelenek beismerővallomást kicsikarni belőle az FBI-nak. Ekkor jön a képbe egy zsaru, Jim Fitzgerald karaktere, aki a legvégsőkig elment, hogy rács mögött tudja a terroristát - és nyilván a "végsőkig" itt azt jelenti, hogy néha már az épelméjűségét is megkérdőjelezi az egyszeri ember. A sorozat 2 részre bontható: az első fele arra, mikor, a maroknyi csapat lázasan kutat az után az eszeveszett őrült után, aki bombákat küldözget látszólag tök random embereknek, illetőleg helyekre; míg a másik része arról szól, hogy végre elkapták a pasast, és körvonalazódik, mi vezetett a terroristává válásához.

Jim FBI-os karaktere eleinte elég tipikusnak tűnt: senki sem hisz neki, mindenki lenézi a módszereit, elhanyagolja a családját, minden józan észtől megszabadulva veti bele magát a nyomozásba. Sajnos a színészi játékon is ezt éreztem, de idővel a sablonokat sikerült élettel megtölteni, pláne, mikor Ted is végre tartósan beúszott a képbe. Paul Bettany alakítása ugyanis mindenki másét elhomályosítja számomra. Annyira kisujjból hozza Ted figurájának enyhén szólva hányatott sorsát, és az ebből kinövő szupergonoszt, hogy emelem kalapom! Tényleg úgy festett, mintha teljesen átlényegült volna a terroristává a kamera előtt, és ez roppant érdekfeszítő számomra, mert képtelen vagyok megérteni, hogy lesz egy csöppnyi ártatlanságból hidegvérű gyilkos. Mindemellett zseniális, ahogy a kriminalisztikai nyelvészetet "kitalálják", bővítik, és egyre több bizonyítékot találnak ehhez az elsőre nevetségesnek tűnő dologhoz, amit még megfogni sem lehet. Márpedig egy bizonyítéknak kézzel foghatónak kell lennie - vagy legalábbis ezt gondolták akkoriban széles e világon. Számomra végtelenül izgalmas részek voltak ezek.

Azt senki sem hiszi el, hogy eleve elrendelés van, azaz a bűnöző már eleve bűnözőnek születik... Van az a dolog, hogy szabad akarat, melynek keretében nem csak azt döntjük el, hogy mi magunk mit csinálunk, vagy hogyan reagálunk, de azt is, hogyan bánunk egymással. És kérem itt jön képbe, hogy ha csak tized annyi pszichológiát tanítanának mindenkinek, mint amennyi matekot (nagy szó, mert imádom a számokat), ha nem a túlélésre tanítanának csak minket, ha sokkal fontosabb lenne az érzelmek feldolgozása, egymás megértése, mint ahogy jelenleg áll, akkor asszem hízhatna a májunk, hogy alig van bűnözés, hibáztatás, mutogatás, fröcsögés. Mondjuk a filozófiát szívesen beáldoznám egy-egy ilyen óráért... xD És akkor már vezessük ezt be melóhelyen is... Igen, azt, hogy nem fikázással motiváljuk a másikat a jobb eredményre, mert az felmondáshoz vezet, tök mindegy, milyen fasza eredményeket hoz. Szóval képtelen a főnök megtartani egy friss, betanított embert, ami gáz, mert elsősorban az ő agyuk szolgál újítással. (Véghezvinni, formázni meg persze kell a tapasztalt.) Orvos-Tóth Noémi Örökölt sors c. könyvét olvasva találtam meg a kulcsmondatot a dologhoz:

John Briere, a Dél-Kaliforniai Egyetem pszichológus professzora azt találta mondani, hogy ha a gyermekek bántalmazása és elhanyagolása megszűnne, akkor a DSM két generáción belül röpirattá zsugorodna, a börtönök pedig kiürülnének.

És ezzel a mondattal eléggé egyetértek. Rendben van, hogy önmagunkért elsősorban önmagunk felelünk, de egy gyerek rohadtul nincs még ezen a szinten, hihetetlen mértékben lehet befolyásolni, pont úgy, mint egy facsemetét: ha meggörbítem, megkötözöm, abban a gúzsban marad élete végéig, még ha le is vágom a kötelet. Örökre ott marad a nyoma, ezt a görbületet az életben semmi ki nem egyenesíti utána. Az lehet, hogy ahogy nő egyre magasabbra, a szár fenti részei egyenesek, de a kezdeti görbület ottmarad, és nem kicsi energiába telik nem beledőlni a talajba, hanem ellensúlyozni a "csodás" kezdetet, hogy a magasba törhessen a társai közé, és együtt élvezzék a napfényt.

Szóval a The Unabomber is ilyen: megpróbálja elénk tárni, hogyan változik valaki szörnyeteggé, hogy az érzelmeknek, a kapcsolatoknak mekkora befolyása van ránk nézve - egy egész iparágat fel lehetett rá húzni. :D Különösen elmés az is, ahogy Jim és a csapat többi tagja a kazalban turkálva megtalálják a fonalat, mely elvezet Tedhez. Annyira bárgyú, annyira szánalmas kis fonál, olyan gyermetegnek, hihetetlennek tűnő, hogy megannyi nyomozói elme átsiklott felette - kivéve Jimet. Ez a módszer a kriminalisztikai nyelvészet volt, mely neki (is) hála válhatott komoly fajsúllyal rendelkező nyomozói technikává, tudománnyá.

Böszmeség - kissé spoileres:

Ezt a böszme gondolatmenetet csak akkor érted, ha a végére értél a sorozatnak, vagy ismered Ted fullos sztoriját az utolsó betűig. Viszont tényleg kissé spoileres, még ha virágnyelven is beszélek, szóval csak óvatosan. xD

A végén, mikor már azt hittem, minden kártyát megmutattak a sorozatban, nem jöhet semmi meglepi, tökre sokkhatás alatt vagyok, hogy bakker mi minden történt, akkor húzzák elő a legsúlyosabb ötletüket - nem is ötlet, hanem valóság, mert amit ott bemutattak, az tényleg megtörtént (igen, a zárt szobás diavetítésekre gondolok). Az a módszer a valóságban létezett, és bár úgy gondolják egyesek, hogy nyomós érvvel hozták létre, én ezt magasról letojom, mert erre NINCS indok. Nem lehet indok. Ez egy gyökérség, undorító, már eleve, aki kitalálta, meg akik ebben benne voltak, azok is mind végtelenül sérültek lehettek, mert épelméjű ember ilyen dolgot nem művel még az ellenségével sem. Hogy ezt államilag jóváhagyva pont az a banda tette meg, akinek tényleg kb. végtelen hatalma volt/van az országban, az iszonyatosan visszataszítóvá teszi az egészet... Meg gondolom a "sorry" sem nagyon hangzott el a szájukból azóta sem... Undorító, erre nincs jobb szavam, és sajnos ilyen módszerekkel a mai napig előszeretettel élnek, amint az a médiából már számtalanszor kiderült a hatalmas veszélyt vállaló forrásoknak is hála.

Ok, hogy nem csak ez a módszer vezetett Ted kattanásához, de vaskosan hozzájárult, és ugye az nem mentség, hogy "már amúgy is mindegy volt neki"... Aki azt hiszi, még egy szög nem oszt, nem szoroz a koporsóba, annak érdemes sok-sok szaki könyvet elolvasnia az elméről, hogy mi mindenbe tud kétségbeesetten kapaszkodni, hogy az élőlényt a józan ész, illetve az élet útján tartsa. Na jó, annak is érdemes olvasni, aki szerint számít az az egy szög is, mert sok megértést nyerhetünk belőle.

Szóval ne csesztessük már egymást, mindenkinek van elég gondja az életben, inkább megértéssel forduljunk egymáshoz. Abból úgysincs olyan sok eset, mert tetű nehéz dolog. Még egy ok, hogy aki meglépi, hízzon a mája...