Kicsiny növényes tárlatom újabb fajjal gazdagodott. Gyerekkorból maradt még meg, hogy milyen poén ez a jerikói rózsa, hogy ki-be lehet pakolgatni a vízből, és az ég világon semmi baja. Hál' Istennek elég igénytelen ahhoz, hogy ne tudjam kinyírni. xD Jobb híján egy nem túl természetesnek ható tálban kapott helyet, majd lesz neki szebb is.

Most pedig megyek és meggrillezem. xD

Magyar név: jerikói rózsa

Latin név: Selaginella lepidophylla

Gondozás: Egy kis bödön víz pont jó lesz neki, föld nem kell. A lényeg, hogy ne merüljön el teljesen a vízben, viszont nem kell spórolni belőle. Kezdő növényimádóknak tökéletes ajándék. Pár óra alatt kinyílik, és egyfolytában zöldell. Hogy ne penészedjen be, pár nap után érdemes elfelejteni megöntözni, így összegömbölyödik, kiszárad, és türelmesen várja, míg újra vizet kap.

Mi ezt gyerekként elég sűrűn eljátszottuk, hogy pár napig itattuk, aztán hetekig nem. Nagyon jó móka volt. Amúgy is sűrűn muszáj szomjaztatni, mert genetikailag nem arra született, hogy folyton jólétben éljen, szóval a penészedést elkerülendő, sokszor bátran felejtsük el öntözni. Azt írják, hogy, hogy évente 2-3 alkalommal érdemes vízbe tenni, de arra esküszöm, hogy mi ezt nem tartottuk be gyerekként. xD Most sem fogom, persze figyelek rá, hogy ne akarjon elpusztulni.

Egyébként azt lehet vele jól megmutatni, hogy az ozmózis milyen "gyorsan" halad benne, és hogy mekkora túlélő, ami tökéletes biztosíték az élethez sivatagi körülmények között. Gondoljatok bele: hónapokig nem érdekli, hogy kap-e inni, és mégis röhögve túléli a szitut, miközben két számot nem tud összeadni.